A tekintélyes brit triatlonmagazin, a 220 Triathlon ez év júliusában jelentetett meg egy cikket Teuton power címmel. Bevallom, ez idáig nem ismertem a Teuton kifejezést, hát utánanéztem:
A teutonok egy ősi germán törzshöz tartoztak, akik az i.e. 2. század vége felé a történetírók szerint Gallián keresztül vonultak. Sőt, megtámadták Itáliát is, és többször megverték a római hadseregeket.
Nem volt alaptalan a témaválasztásuk, hiszen az augusztus végén rendezett ausztriai IM 70.3 VB első 10 helyezettje között 5 német versenyző is volt, akik elképesztő kerékpáros tudásukkal alapozták meg eredményeiket. Vajon mi lehet a német recept? Mit tudnak ők, amit a világon nagyon kevesen?
Különösen aktuális kérdések ezek pár nappal a Hawaii IM előtt. A legjobb német versenyzők több alkalommal megdöntötték azt az axiómát, hogy az IM a futással kezdődik. Pontosabban fogalmazva olyan előnyt érnek el kerékpáron, amely végül behozhatatlan az ellenfelek számára a maratoni távú futás alatt. Az elmúlt 20 évben négy olyan versenyző is akadt, akik a kerékpáros szakaszon értek el behozhatatlan előnyt, és ezzel voltak képesek megkoronázni pályafutásukat a Hawaii IronMan VB-n. Ezen felül számos olyan versenyző akad, aki bár győzni nem tudott, de dobogót ért az elképesztő kerékpáros tudása.
Thomas Hellriegel „aka Hell on wheel” volt az első 1995-ben, aki éppen a legendás Mark Allen ellen feszítette a húrt. A kerékpározás után 13 perc előnye volt, és az addig ötszörös győztes Mark minden erejére és képességére szükség volt, hogy mérföldenként fél percet lopva a távolságból végül utolérje a fiatal németet. Hellriegel azonban végérvényesen beköszönt és jelezte, hogy egyszer végig fogja vinni a küldetését. 1997-ben aztán a németek elsöprő sikerrel kibérelték a dobogót, természetesen Hellriegel végzett első helyen.
Pár év szünet és tengeren túli győzelem után 2004-ben jött a következő német siker, amikor minden idők egyik legszelesebb versenyén Normann Stadler győzött behozhatatlan előnyt szerezve a kerékpáros szakaszon. Rá egy évre Faris Al Sultan nyert – aki Sultan of Sweat becenevet kapta –, ő jellegzetes mezével és a hagyományos fecske nadrágjával a mai napig üde színfoltja a mezőnynek. Az iraki és német szülőkkel bíró sportoló, úgy tűnik, kiválóan szintetizálja a német felkészülés és az arab körülményekhez való igazodás képességét.
Következő évben Stadler duplázni tudott, de a tavalyi évig bezárólag a németeknek meg kellett elégedniük a dobogós helyezésekkel. Hat év ausztrál hegemónia és egy belga siker után 2014-ben azonban újra ők adták a győztest kiváló kerékpáros, Sebastian Kienle személyében. Seb már az előző évben is közel állt a győzelemhez, de egy defekt miatt csak a harmadik helyen ért célba korábban.
Kép: tri-mag.de Jan Frodeno
És hogy mégis mi a közös bennük azon túl, hogy németek? A cikk azt emeli ki, hogy mindannyian a dél-németországi régióban élnek, ahol különböző terepviszonyok lehetővé teszik a megfelelő edzéseket. Talán mégis a lényegesebb, hogy egy stabil – generációkon átívelő – triatlonos és kerékpáros kultúrából érkeznek a versenyzők. A német modell ugyanis híres a tervszerűen, évek alatt felépített felkészülésről, és bizony nem meglepő módon a rengeteg – akár heti 800-1000- km-es – penzumok teljesítéséről. Persze ez a szám a profik számára elérhető csupán, a munka és család mellett készülő amatőr versenyzők számára tartósan kivitelezhetetlen. Mindenesetre érdekes versenyre számíthatunk az idei Hawaii IronMan versenyen. Ne feledjük, tavaly a világ egyik legjobb IM kerékpárosa, Sebastian Kienle győzött, ám idén a tavalyi bronzérmes – olimpiai bajnok – Jan Frodeno kétszer is megelőzte őt, köztük az IM Európa-bajnokságon, illetve a 70.3 VB-n egyaránt. Ső, már a kerékpáros szakaszon is jobban teljesített nála. Mellettük az elmúlt hat évben négyszer is dobogós Andreas Raelert sem mondható esélytelennek.
Izgalmas versenyre van tehát kilátás az október 10-i Hawaii IM-en. És bár nem egyszerű a győztesre fogadni – hiszen a Konán nagyon könnyű hibázni –, azért elég valószínű, hogy a németek nagyot dobnak majd.
HU
EN