Szomorú aktualitást adott pár héttel ezelőtt a frankfurti IM versenyen történt haláleset. Egy versenyző életébe került az a hiba, hogy gyakorlatilag nem fogyasztott sót. Miért ekkora hiba ez?

A hétköznapi sportolás során fel sem tűnik az a probléma, amin a hosszú távú sportolók, maratonfutók, ironman versenyzők jellemzően átesnek. A tartósan hosszú verseny során a szervezetet elsősorban izzadással hűtjük, amely jelentős, akár 1400 mg nátrium veszteséget okozhat óránként – amelyet egyébként a hagyományos konyhasó is tartalmaz. A táplálkozásunkkal során a tartósított élelmiszerekkel, illetve a magyaros konyhának köszönhetően bőven elegendő sót fogyasztunk. Az ironman sportoló azonban több mint 10 órán keresztül izzad, és ha nem pótolja a szükségleteit, könnyen bajba kerülhet.

Miért is?

Ahhoz, hogy az izomműködésünk folyamatos energiaellátásához szükséges szénhidrátok a gyomorból a vékonybélbe jussanak, nagyon fontos megfelelő hígítást produkálni a gyomorban, ezért elegendő vizet kell fogyasztanunk. Azonban ha azt is szeretnénk, hogy ezek a tápanyagok a vékonybélből gyorsan felszívódjanak és megkezdhessék utazásukat szervezetünkön belül az izmaink felé – naná, hogy ezt szeretnénk –, akkor gondoskodnunk kell a megfelelő nátriumbevitelről is. Mind a víz, mind pedig a szénhidrátok felszívódási folyamatában kulcsfontosságú szerepe van a nátriumnak: az ő aktív transzportja teremti meg a víz és a szénhidrátok szervezetünkbe jutásának feltételeit. A működési elvet úgy is elképzelhetjük, mintha a nátrium nyitná ki a kapukat a vékonybélben a víz és a szénhidrátok számára, hogy azok mielőbb elindulhassanak izomsejtjeink felé.

 

A sejtek védelmében is fontos szerep jut kis barátunknak, a nátriumnak. Gondoskodik arról, hogy a sejten belüli és kívüli folyadéktér ozmózisnyomásának különbsége kiegyensúlyozott legyen. Az izzadás miatt a sejten kívül elfogyhat a nátrium, a sejten belül viszont ott marad a kálium, ekkor pedig elindul a fizika egyik kegyetlen törvényén alapuló folyamat, és az ionsűrűség kiegyenlítése miatt víz áramlik a sejten belülre. A beáramló víz mennyisége szélsőséges esetben olyan mértékű is lehet, amely visszafordíthatatlan egészségkárosodást, de akár halált is okozhat.

Ez a szélsőséges eset történt a versenyzővel idén Frankfurtban. Fokozott izzadás mellett rendkívül alacsony sótartalmú, nagy mennyiségű víz bevitele teremtette meg a tragédia feltételeit: a sejten kívüli tér vészesen alacsony nátriumszintje miatt a káliummal teli sejtek megtöltődtek vízzel, és agyödémát kapott. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az eset döbbenetesen szélsőséges volt, de bárkivel megtörténhet. Foglalkoznunk kell vele, hiszen emberéletekről van szó!

Ezért nagyon fontos a hűtés, a szénhidrát, víz és só bevitelének szisztematikus kialakítása a verseny során. Talán így már ti is egyetértetek, hogy a negyedik tusa az ironman során nem az öltözés, hanem a helyes tápanyagbevitel és a hűtés! Most, hogy mindent tudtok a miértekről, gyertek el Nagyatádra pénteken, ahol Kindl Gábor segítségével egyénre szabottan felkészülhettek a versenykörülményeknek megfelelő tápanyagbevitelre.